Mommy makeover

Ezen a kifejezésen fel vagyok háborodva minden anyuka nevében, akárhogyis néztek ki a szülés előtt, és néznek ki utána. Mert ez a kifejezés a plasztiksebészet szótárában mindazt jelenti, hogy a terhesség, majd szoptatás alatt megnőtt, azonban mindezek után kinyúlt és elcsüggedt melleket újra feldobják, a szintén megnőtt, csíkosodott, majd a szülés után csak kinyúlva és szintén elcsüggedten szontyolodó megereszkedett hasfalat egy bugyi alatti vágásba begyűrik ugyanazzal a lendülettel, és magában hordozza azt az ítéletet, hogy egy nő nem változhat meg pusztán attól a röpke és elhanyagolható ténytől, hogy amúgy egy életet hozott a világra, hiszen az mindegy, az viszont rohadtul nem, hogy ezután hogy néz ki.

Félreértés ne essék, egyáltalán nem azzal van a bajom, hogy valaki a különböző, és akár pusztán csakis a szüléstől megváltozott testrészeit újra ugyanolyannak, vagy esetleg még jobbnak szeretné tudni, mint azelőtt volt. Csak ne így hívják már. Amikor gyereke lesz valakinek, onnantól már nemcsak egy bombanő, hanem anyuka is, vagy mami. Onnantól a cici nemcsak apáé, hanem a babájé is, az egyik így strapálja le, a másik úgy. Az isteni öl, a has, ami feszes és nadrágból büszkén kikandikálós volt, megnő a csoda, az új élet kedvéért, megreped, kicsíkosodik, majd kevésbé megy vissza és akkor már nadrágból (valószínűleg több számmal nagyobból) kilógós lesz. De nem ám feleslegesen, hanem azért, amit és akit mind a ketten (na jó, az egyikünk tuti biztosan) akart és elemi ösztönel vágyott. Nekem annó az egyik legkedevesebb bók volt, amikor egy ismerősöm azt monda: "Olyan anyukás lettél! :-)". A gyerekeim nyolc hónaposak voltak. Híztam, szoptattam, két számmal nagyobb ruhákban jártam és boldog voltam.

Azt is teljesen normálisnak tartom, hogy ez a hánimún időszak alábbhagy, és lassan zavarni kezd a kinyúlt bőr, a nagyobb has, a lógósabb cici, és az anyuka mellett újra feltámad a nő, aki szeretne vadítani, hódítani, elkápráztatni. Miért is ne szeretne? De muszáj a kettőt versenyeztetni? A nőt és az anyukát egymás ellen kijátszani? Nem lehetne az anyukákat békén hagyni, és nem anyuka-átváltoztatásról beszélni, hanem nevén nevezve a dolgokat has- és mellplasztikáról?

Igen, a gyerekszülés fizikai változásai a plasztiksebészet paródiája, de a plasztiksebészet ne legyen már a gyerekszülés természetes testi változásai feletti ítélkezés. Az anyukát nem kell átváltoztatni, mert az úgy szép, ahogy van, legalábbis a gyereknek, dehát kinek is az anyukája? Nekik mindegy a csíkos has, a lógós cici: a meleg öl és a cici tartalma a fontos, és az anyukának is mindegy, mert abból a hasból hozott létre, abból a ciciből táplál, és azokhoz ölel.

A nőnek nem mindegy. A nőnek a külső is számít, jogosan és érthetően. A nő vissza akarja kapni a lapos hasát és a feszes cickóit. És az vesse rá az első követ, aki leszarja hogy néz ki! De még asse.

A plasztiksebészet viszont szálljon le az anyukákról, és azt, ami szent ne alázza le, hanem hagyja meg a maga szentségében, és a figyelmét inkább irányítsa a nőre, (és ne szégyenlősködjünk, férfira is) akinek szüksége van rá. Szerintem ez a kettő nem mond ellent egymásnak, csak éppen nem keveri össze a szezont a fazonnal. Sőt, én odáig is elmerészkedek, hogy megfér a nő hiúsága az anyukák törődésével, és igen, amelyik be akarja tűrni a hasát, és felperdíteni a cicijeit, azoknak hajrá, és ha így döntenek, ne ítélgesse őket senki. Viszont az anyukákat se, főleg nem ezzel az anyuka-átváltoztatós megnevezéssel. Szerintem a srácaim baromira bepipulnának, ha valaki át akarná változtatni az anyukájukat, és nem tartaná őt elég szépnek. És ha az anyukájuk bedőlne az anyukaátváltoztatás ötletének, maximum ezt mondhatná a gyerekeknek: Figyu srácok, attól, hogy megszültelek benneteket, egy vén banya lettem, hájas hassal, lógó csöcsökkel, szóval mert ilyen gusztustalanul nézek ki miattatok, megyek és betűretem a hasamat és felpolcoltatom a cickóimat, és akkor olyan lesz, mintha mi se (vagyis ti) történt(etek) volna. Számomra a "mommy makeover" kifejezés kegyes-mázas hazugságai így hangzanak teljesen őszintén.

Viszont ha a nő, aki amúgy az anyjuk is, úgy dönt, hogy betűri a hasát, feldobja a cickóit, mert ő így szeretné, és ettől jobban érzi magát, és nem az anyuka változik át, hanem a nő változik vissza, az a dolgok nevén nevezése, és nem is biztos hogy a gyerekeknek sok közük van hozzá - mert nem miattuk történik, hanem a nő miatt, és nem az anyukának (még kevésbé a gyereknek) van erre szüksége, hanem a nőnek.

Ez nem skizofrénia, hanem a dolgok megkülönböztetése. A nő vélt testi fogyatékosságaiból adódó kisebbségi komplexusát és növekvő gátlásait nem kell az anyaság normális változásaiba beleszőve olyan cukormázba mártogatva tálalni sem a világnak, sem a gyerekeknek, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A plasztiksebészet szálljon le az anyukákról! Vagy ezt már mondtam? Maradjon meg a nőknek, a férfiaknak, azoknak a felnőtt embereknek, akiknek valamilyen vélt vagy valós problémájuk van azzal, ahogyan a saját testüket látják, és orvosolja azt a legjobb tudása szerint. A mommy makeover egyetlen üzenete a gyerekek számára az, hogy az anyukád csúnya. (Azért keverem ebbe bele a gyerekeket, mert az anyuka szó ugye alapvetően feltételezi a gyerekkel való kapcsolatot.) És a felnőtt nő, aki nem tud úgy tekinteni magára mint régen, ne hagyja hogy a marketing belekeverje az anyaságát és a gyerekét olyasvalamibe, ami tulajdonképpen az ő saját problámája és magánügye. A gyerek felnéz az anyjára, szereti, feltételek nélkül, kinézettől függetlenül, nem érdemli meg, hogy ezt elvegyék tőle. A felnőtt pedig ezt azzal segítheti, ha nem hagyja az anyukaságát elvenni sem a gyerekétől, sem önmagától, hanem őszintén szembenéz a saját problémáival, és ha a gyereknek erről mégis beszél (bár azt sem nagyon gondolom, hogy kellene), mondja meg neki, hogy ez a saját, személyes döntése, amit megküzdött, és így akar megoldani.

Egyébként van még rosszabb is, arról már nem is írok, nehogy a témát eltereljem, de belinkelem, hogy szörnyülködni mégiscsak lehessen....